Az alábbi történetből az is kiderül, hogy a kor sem akadály. Lehetnek persze jogos kifogások, de ha valaki tudja, hogy változtathatna, és mégsem teszi... Nos, akkor az már tényleg csak rajta múlik!
A döntést mindenkinek magának kell meghoznia, s a célok is eltérőek. A lényeg, hogy jól érezd magad a bőrödben! Ha pedig nem érzed jól magad, tedd meg a szükséges lépéseket, hogy javíts a helyzeten!
Dr. Jeffry Life
1997-ben 59 évesen háziorvosként dolgoztam. Túlsúlyos voltam, fizikai kondícióm gyenge volt, s egészségi állapotom rohamosan romlott. Már a cipőmet sem tudtam lihegés nélkül bekötni. A hasam nagy volt, izmaim, ízületeim fájtak, szörnyű állapotban voltam. Úgy döntöttem, itt az ideje, hogy saját egészségemmel is törődjek.
Mivel nem igazán tudtam, hogy fogjak neki, elkezdtem Fitness magazinokat olvasni, s így bukkantam rá egy cikkre, amely a Body-for-LIFE verseny (egy fizikai átalakulási verseny) győzteseit mutatta be. [...]
Elkezdtem egy alacsony glikémiás indexű és zsírszegény diétát, szedtem étrend-kiegészítőket, s egy korábbi haditengerészeti személyi edző segítségével belevágtam egy kemény edzésprogramba. 1998 végére, 60 évesen, miután következetesen helyesen étkeztem és megfelelően edzettem, megnyertem a Body-for-LIFE fizikai átalakulási versenyt. [...]
Mindez nem történt volna meg, ha nem hozom meg a döntést, hogy egészségesebben éljek.
Jól lehet, a Te életed máshogy alakul, mint az enyém, nagyon valószínű, hogy sokkal tovább élhetsz termelékenyebb, boldogabb és egészségesebb életet, ha törődsz magaddal.
Soha nem túl késő vagy korai, hogy valaki elkezdjen egészséges és aktív életet élni!
Kövér, öreges, fáradt és motiválatlan voltam. Most pedig sovány, erős, energetikus és magasan motivált vagyok, hihetetlen élet- és szerelem-kedvvel.
A teljes sztori itt olvasható: www.drlife.com
Hircsú-Szabó Zsófia
Egész életemben szokványos testalkattal rendelkeztem, míg 28 éves koromban, azt vettem észre, hogy egyre rakódnak rám a kilók. Eleinte, nem tűnt nagy dolognak, mondván ahogy felszedtem úgy le is adom.... Aztán egyre elkeseredettebb lettem ahogy jöttek fel a kilók, majd ezt kezdték szóvá tenni a régebben nem látott családtagok, ismerősök...
Egyre kellemetlenebb lett a találkozás a régi ismerősökkel... első kérdésük a szia hogy vagy helyett: aztaaa hogy híztál így meg, kérdés váltotta fel...
Majd bűntudatot kezdtem érezni, ha megettem egy süteményt, ha leültem egy kávézóba, és egy szelet tortát is rendeltem a kávé mellé... a vékonyabb lányok összesúgtak... nézd milyen kövér és nem szégyell még enni...
Barátnő szintén 100 kiló feletti volt, de ő sugárzott, ragyogott, megtanulta magát elfogadni, anno még én tanítottam hogyan lehetséges...
Nekem nem ment... rosszul éreztem magam, nehéz volt a mindennapi teendők elvégzése is...
És ami a legrosszabb az én képem volt, nem láttam, hogy mennyire meghíztam, még mindig az m-es ruhákat próbáltam magamra tuszmákolni...
Aztán egy nap mikor leültem fényképeket nézegetni, tudatosult bennem, hogy nagyon meghíztam... jött a pánik, a fogyókúra, ami természetesen nagy evésekbe torkollott a végén, és kudarcba...
És mikor már végképp elkeseredtem, elkezdtem felismerni a helyzetet... elkezdtem női lapokat böngészni, olvasni mások sikereit, tanácsait. Mindenkinek más a recept, de szerintem a fogyás lélekben kezdődik, egy elhatározással... Én elhatároztam, hogy elég volt tennem kell azért, hogy lefogyjak.
Én nem fogyasztottam fehér kenyeret, cukrot és nem nassoltam... Nem vontam meg mindent magamtól, de tudtam, hogy minden másnap megméredzkedem. És ha úgy éreztem az aznapi ételmennyiség sok volt, akkor zöldséget, gyümölcsöt fogyasztottam. Nehezen indult be a fogyás, de mikor az első 3-4 kiló lement, jobban éreztem magam. Persze csodát vártam, és egy hónap alatt 60 kilós akartam lenni... de tudtam, hogy türelmesnek kell lennem, és kitartónak.
Eleinte próbáltam mindenfélét sportolni, nekem a tánc volt az ami felpezsdített... nem edzőterem, nem külön táncóra, otthon kezdtem mozogni, táncolni. És egy mérettel kisebb nadrágot tettem ki, szem elé, az volt az első cél... és egy hónap alatt meg is lett. Aztán másfél hónap alatt lement 10 kiló.... és 3 és fél hónap után 76 kiló lettem, majd fél év után 61. Fél év alatt 37 kilót fogytam.
Az én receptem, hogy mértékkel együnk, lassan, naponta többször, és tényleg felejtsük el az esti nagy bekajálásokat. Mértékkel fogyasszunk mindent. Ne habzsoljunk, ne érezzünk bűntudatot, ha eszünk, de tegyünk ellene, ha kileng a mérleg nyelve!
És soha de soha ne mondjuk azt hogy nekünk nem fog menni, meg azt sem hogy erősek a csontjaink, azért tűnök nagyobb darabnak.... ne kifogásokat keressünk, nézzünk szembe a félelmeinkkel, mert csak egyedül mi tudjuk leküzdeni őket, ha nincs kitartásunk, akaraterőnk, hitünk önmagunkban, akkor a legjobb szándékú ember sem tud segíteni nekünk.
És a legfontosabb hogy ne törődjünk bele, abba hogy nagyon meghíztunk, hanem, ha a lelkünk mélyén úgy érezzük nem jó a túlsúly, úgy érezzük elvesztettük a nőiességünk, tegyünk érte most azonnal, nem hétfőtől, nem majd később! Most dobjuk el azt a csokoládét, azt a chipset, azt a cukrozott italt, mert azt kell megértenünk, hogy az az egy csoki, kenyér, vagy chips is sokat számít! Számít mert annál kevesebb kalóriát viszünk be! És legyünk büszkék, hogy nem ettük meg azt a nassolnivalót. Apró lépések, türelem, és lelki béke. Így kell kezdeni. És az evés ne élvezet habzsolás, ne pótcselekvés és főleg ne bánat-evés legyen.
Én már több mint egy éve tartom a súlyomat, mindent eszek, hurkát, csokit, chipset, sütit... csak mértékkel. És minden héten kétszer megmérem magam. És ha túlszalad a mérleg nyelve, kevesebb mennyiségű ételt fogyasztok. Azóta is táncolok, itthon, a tükör előtt, házi munka végzése közben is és sétálok, kirándulok. A természetben találtam meg az én lelki kikapcsolódásomat.
És soha ne kényszernek érezzük a mozgást, a sportot, hanem egy olyan jó dolognak, amivel kedvezünk testünknek-lelkünknek! És ne gyűlöljük magunk, vegyük észre hogy a túlsúly egy pillanatnyi állapot, amin ha akarunk igen is tudunk változtatni!
Török Richárd
Sohase késő elkezdni és nem szabad ezt az egészet feladni, mert ez a sport arról szól, hogy napról napra legyőzzük magunkat! (-35 kilo)
Fánczi Balázs
Ha beledöglök is, ezen változtatok!
Az újévi fogadalmam is ez volt: AZ IDÉN MEGVÁLTOZOM! (2012.12.31.) MŰKÖDÖTT! A diéta bevált! Fogytam vele -30, -35 kilót! kevesebb, mint 7 hónap alatt!
Szegvári Klaudia
Pontosan 1 éve volt, hogy végleg eldöntöttem, hogy ennek vége... és LEFOGYOK.
Annyira elszánt voltam és annyira akartam, hogy engem nem állíthatott meg semmi és senki. Elkezdtem edzeni járni, és egészségesen táplálkoztam. Jóval kevesebbet ettem, mint előtte és jóval többet sportoltam.
Mindössze 1 év kellett ahhoz, hogy 40 kg-tól szabaduljak meg! Tettem ezért a kitűzött célért, rengeteget küzdöttem. Persze, voltak nehezebb napok, amikor a fogyásom stagnált, azonban a cél lobogott előttem!
Ma már nem tudnám elképzelni az életemet a sport nélkül. Lefáraszt fizikailag, és feltölt szellemileg. És a fáradt, de mégis feltöltődött érzés csak a Tiéd, és nem veheti el Tőled senki! Isteni érzés... persze mindezt csak az tudja, aki sportol rendszeresen.
Tudtad, hogy ha a testmozgást és az étkezésed a zsírégetés szabályai szerint csinálod, akkor el tudod érni, hogy a tested folyamatos zsírégetésben tartsd?
